Saját területünk leválasztása a másétól alapvető igényünk, de a kerítésünk nemcsak egy telekhatároló eszköz, hanem a külső környezettel való kapcsolatunkat határozza meg. Ahogyan a lakásunkon belül a falakkal, térelválasztókkal, ajtókkal, a bútorok elrendezésével jelöljük ki a privát és közösségi tereinket, az udvarunk, kertünk esetében a kerítés segíti ugyanezt.
Mit mutatunk meg magunkból, és mit bújtatunk el? Mire engedünk rálátást, és mire nem? Mi magunk mit szeretnénk bentről látni, és mit nem?
Akinek forgalmas utcán található a háza, a zajt és a nyüzsgést is kizárhatja egy magas és tömör kerítéssel, így bent élhetőbbé válik a tér. Erre nincsen szükség egy zsákutcában fekvő telken, ahol a domboldalra csak az tér be, aki ott él, vagy esetleg egy-egy kíváncsi őzike, mókus. Vannak, akik az otthonuk elhelyezkedésétől függetlenül emelnek erődítmény-szerű falakat, mert szeretnének teljesen elhatárolódni, és a kerítésen belüli teret csak azok láthatják, akiket a kapun beengednek. Egy álomszép, virágos udvar megnyitása a külvilág felé azt üzeni: látod, én így élek, nekem fontos a szépség.
Régen az udvar munkaterület volt, egyes munkákhoz pedig szükség volt a szomszédok, rokonok, más falubeliek segítségére is, így nyilvánosabb területnek számított. Ma az udvar elsősorban a pihenés, az aktív vagy passzív kikapcsolódás helyszíne. Akkora kertet építünk, amivel magunk is bírunk, és a növények gondozása inkább egy rekreációs lehetőség, mint munka. Az udvar támogatja a családi együttléteket, egyre változatosabb szabadtéri játéklehetőségeket lehet itt megvalósítani. A trambulin, csúszda, medence, homokozó ma már egyre több udvarban megtalálható. A háztelek tehát magánterületté vált, a család életterülete költözött ki a szabadba. A szabadidőnket úgy szeretnénk eltölteni, hogy nincsenek kukucskáló szomszédok, járókelők, így inkább bebújunk, olyan kerítést választunk, ami eltakar.
Kerítést azonban nemcsak a telek köré építhetünk, hanem akkor is, ha az udvart szeretnénk felosztani. A terasz, kiskert, kocsibeálló vagy játszótér elhatárolása átláthatóbbá, élhetőbbé, biztonságosabbá teheti a kinti tevékenységeket. A legszebb, ha esztétikus virágtartóval, sövénnyel, lugassal jelöljük ki a különböző funkciókat. Ezek természetesek, oldják a merev, szigorú épített formákat, és bár szétválasztják azokat a területeket, ahol eszünk, a kutyával játszunk, vagy konyhakerti növényeket nevelgetjük, de az udvar mégis egységes és szép marad.
Fontos, hogy minél többet legyünk a szabadban, és úgy, ahogyan nekünk tetszik. Nyissunk ott, ahol szükséges, és zárjunk, ha a jóllétünk úgy kívánja.
„A kert védett enklávé, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. Szentély, amelyben az idegen világ emberi világgá szelídült. A természetnek, illetve a külső világnak csak azokat az elemeit és lényeit engedjük be, azokat tűrjük meg benne, amelyekkel nem állunk hadilábon; amelyek kényelmünket szolgálják, és gyönyörködtetnek.” (Hankiss Elemér)
Forrás: Életszépítők
