A Rhode Islanden lévő, newporti kert kialakítása 1908-ban kezdődött, ekkor kérte fel a megbízó, Harriet James Curtis az Olmsted testvéreket, hogy egy olyan területet alakítsanak ki számára, amely színes egyéniségét tükrözi. A házigazda nagy társasági életet élt, és megfelelő helyszínt akart biztosítani az általa szervezett társadalmi összejöveteleknek. Végül 1911–1913 között dolgozták ki a Kék kert terveit.
A tulajdonos halála után 1941-ben a kertet felosztották, majd egy ház épült a fő tengelyén, elpusztítva a kert szerkezetének harmadát. A 21. század elejére a maradványai is leomlottak.
2012-ben Dorrance Hill Hamilton, aki történelmi helyek megőrzésével foglalkozik, megszerezte az ingatlant annak reményben, hogy visszaépíti az eredeti kertet. Azt a megbízást adta a tervezőcsapatnak, hogy a Kék kertet és környezetét egy az egyben állítsák helyre, így a jövő generációi is megismerhetik Newport természeti örökségét.
Már a növényválasztásban is a kifinomult elegancia, a stílus maga az, ami első szempillantásra megfogja a betévedő vendéget. Az ikonikus kék mázas edények, a kék és lila virágszínek mind-mind a tervezés gondos eredményei. A geometrikus elemek, az oszlopok sora, a szögletesség és az ívek pazar játszadozása. A kőedények és mázas cserepek az ókori római urak kertjeinek hangulatát idézik. Szinte látni, ahogy tógában fel s alá sétálnak, nagy kelyhekből bort kortyolgatva. A víz, a föld, a tűz és a levegő elemeinek változatos felhasználásával teremtett miliő megnyugtató és mégis határozott, erőteljes hatást kelt.
A növények lombszínét és virágszínét a szürke, zöld, ezüst, kék, lila árnyalatok között a levendulafoltok, a különböző örökzöld fák és cserjék (bukszusok, borókák), a páfrányok, az évelő szarkalábak, a réti füzény, sudárzsálya vagy épp az ördögszem teszi ki elsősorban. A kialakításkor fontos szempont volt, hogy az eredeti növényzetbe illeszkedjenek, mégis egy könnyen fenntartható modern kert látszatát keltsék. Nem véletlen tehát, hogy az évelő virágzók és levéldísznövények kapták a hangsúlyos szerepet. A textúrákkal való játék is része a harmóniának: az aprólevelűek mellett nagyobb lombú növényzet van, az alacsony foltokat felváltja a magasabb virágzók csoportja.
A folyamatos mozgás, ami az évelőágyásra jellemző, adja ezt a különleges érzést a növénytársításban. A növényekkel való színkontrasztok és a térelemek játéka teszi még elegánsabbá. A kert közepén lévő medence víztükrében megcsillanó napsütés energiával teli, térnövelő hatást kölcsönöz a területnek, ráadásul még világosabbá téve azt.
Ez a cikk megjelent az Otthonok és Kertek Magazin 2021 április-májusi lapszámában!
Szöveg: V. Topor Erika
Fotó: asla.org
Tervezés: Olmsted Brothers és Reed Hilderbrand LLC Landscape Architecture
Még több kép a cikk galériájában!
