Volt egy szamócaföldem. Na jó, ez kicsit túlzás. 10 m2 gazos földecske, alig termő, de az enyém. Minden évben vártam, hogy hátha jövőre nagyobb és több lesz a termés. Locsoltam is rendesen, de valahogy egy tálka szamócánál több nem termett soha.
A gondolat, hogy egy kis lazulós helyet kellene itt inkább kialakítani már régóta érett. Be is szereztem a szükséges raklapokat. Ingyen elvihettem egy ismerősömtől. A koncepció az volt, hogy minél kevesebb kiadással valósítsam meg a tervemet. Néhány eperpalántát meg szerettem volna menteni, erre jól jött néhány üres cserép. Szegélybeton beszerzés a közeli barkácsboltban hamar megtörtént. A kertben itt-ott néhány zsalukő és támfal elem heverészett, azokat is összeszedtem.
Az első terveket a raklapok ide-oda rakosgatásával próbálgattam. Elég robusztus, elég sok helyet foglal. Alszom még rá párat. Hamar előkerült a dekopír fűrész és nekiálltam a fölöslegek levágásának.
Miután a területen a gazolás, tereprendezés, földmunka elkészült, a szegélybeton a helyére került, az alátétfólia leterítve, 1 m3 mosott kavics elterítésével már ki is alakult az alap. Elképzelésem szerint a napvitorla sarkait egy drótkeretbe állított rúd fogja tartani, melyet némi kavics betöltésével támasztok meg. Tartósságát majd az idő és főleg a szél ereje fogja igazolni. Az első bútordarabok még kezeletlenül, de már lecsiszolva, összecsavarozva a helyükre kerültek. Egy elfekvő üveglap a garázsból jó szolgálatot tesz majd mint asztallap.
Jó pár nap munka után felkerült a kültéri pác is a bútorokra. Nagyobb beruházás még egy párnatartó láda, mely szintén helyet kapott a 10 m2-en.
A párnákat 4-féle, kb. 15 éve tartogatott anyag felhasználásával terveztem meg. A cél a természettel történő harmonizálás és a dizájn volt. A szivacs pedig egy szintén használaton kívül került fedőmatrac feldarabolásával alakult ki. Vágatnom csak 2 darabot kellett. Volt még némi párnatöltelék szivacsom, azt is elhasználtam.
Az árnyék garantált, a lazuláshoz már csak a társaság és némi enni- és innivaló kell:
