A babérmeggynek a vadon élő faja Kis-Ázsiából származik, természetes elterjedési területe pedig a Balkánig terjed. Kedvelt kerti dísznövény, hiszen meglehetősen dekoratív, gyors növekedésű, így sövénynek is alkalmas, de önmagában bokorként nevelve is megállja a helyét. Virágai május–júniusban nyílók, a májusfáéhoz hasonló, karcsú virágfürtjeivel is díszít, termése pedig fényes-fekete.
Megfelelő kondícióban tartott egyedeinek növényvédelmi problémái csak ritkán jelennek meg, de ehhez optimális ültetési helyet kell számára választanunk és igényei szerint kell gondoznunk. Telepítése évében feltétlenül, de utána is érdemes a biztonságos fejlődése érdekében rendszeres öntöznünk. Nagyon hideg vidékeken, ahol csípős keleti szél fúj, félárnyékba, a széltől védve ültessük, különben a téli nap károsíthatja leveleit. A fák alatti elhelyezkedés nem jelent neki problémát, hiszen a versenyképes mélygyökerűek, mint pl. a nyírfa és a norvég juhar sűrű gyökérhálózatában is megnőnek. Talajjal szembeni igénye sem túlzottan jelentős. A humuszos és tápanyagban gazdag agyagos talajt kedveli, de a mérsékelten száraz, homokos talajon is gond nélkül boldogul. Itt még fagytűrőbb, mivel egynyári hajtásaik ősszel korábban fásodnak. A pH-értéket illetően is alig van korlátozás, hiszen talaja mérsékelten savas vagy lúgos is lehet. Arra azonban ügyeljünk, hogy nem tűri a kötött talajt és az állóvizet. A túlzott lombhullás a kedvezőtlen talajviszonyok első figyelmeztető jele lehet.
Milyen a babérmeggy legjelentősebb kórokozói?
A babérmeggyen több baktériumfaj (Pseudomonas syringae pv. syringae, Xanthomonas arbicola pv. pruni) is fertőzhet, melyek levélfoltosságot okoznak. A xantomonas esetében a leveleken az első tünetek kisméretűek, vízzel átitatott foltokra hasonlítanak. Később sötétednek, barnulnak vagy feketednek. Szélük pedig a halványzöld és sárgás színezetű egyaránt lehet. A beteg területek gyakran kihullnak, ami ezáltal lyukas megjelenést kölcsönöz a levélnek. Gyakran csak a beteg szövet sötét gyűrűje marad a lyuk kialakulása után. A pseudomonasnál a pár mm nagyságú foltok, szabálytalan alakúak, vöröses szegélyűek, barnás közepűek. Idővel a foltok közepének kiesése itt is tapasztalható, miután az adott szövetrész elhalása már bekövetkezett. A baktériumokra jellemző, hogy elsősorban a fiatal levelek érintettek a tünetek megjelenésében.
Viszonylag gyakori betegségnek számít a babérmeggyen a sztigminás levélfoltosság (Stigmina carpophila), mely a levelek lyukacsosodását okozza. Kezdetben a leveleken 2-3 mm átmérőjű, kerek, szegéllyel rendelkező barnás színezetű foltok jelennek meg. Az érintett szövet idővel kiszárad és leválik a levélről, így helyükön kör alakú lyukak jelennek meg a leveleken. A fertőzés forrásai a beteg levelek és vesszők, melyeken a gomba képletei még a nagyon hideg körülményekkel szemben is ellenállók, akár 1-2 évig is fertőzőképesek maradnak. A kórokozó a növény szöveteibe bejutva akár a tél folyamán is fejlődhet tovább, tavasszal pedig nedves körülmények között folytatja növekedését. Rendkívül kedvez a betegségnek a tavaszi esős és párás időszak, valamint a hűvösebb 15°C körüli hőmérséklet.
A babérmeggyen, a csonthéjas fajokon is megjelenő lisztharmatok (Podosphaera tridactyla) okozhatnak problémát. Első megjelenésére általában április végén májusban számíthatunk, főként a hajtások újonnan megjelent vagy fakadó levelein. A leveleken a tipikus lisztharmatos tünetek, vagyis fehéres bevonat jelenik meg, mely alatt a levéllemez hullámosodása és deformálódása tapasztalható. A beteg levelek a kórokozó fertőzése miatt fokozatosan barnulnak, végezetül pedig elhalnak. A gomba a tél folyamán is fennmaradhat és fertőzheti az állományt. A lisztharmatgombák terjedésének főként a levegő magas páratartalma kedvez, valamint a túlzásba vitt öntözés és a nem megfelelő tápanyag-utánpótlás is hozzájárul terjedéséhez.
A betegségek elleni védekezés alapja a megelőzés, ezért a lehullott lombot, melyben a kórokozók telelése és terjedése lehetséges, minden esetben szükséges összegyűjteni és megsemmisíteni. Kisebb fertőzési nyomás esetében csak egy-egy levelet érintő tünetekkor érdemes ezeket lemetszeni, terjedésüket ezzel akadályozni. A nagyobb volumenű megbetegedéskor az egyetlen védekezési lehetőség a permetezés. Kémiai védekezésre a gombás és bakteriális betegségek ellen a réz, a lisztharmatok ellen pedig a kén használható hatékonyan. A felszívódó készítmények közül olyat válasszunk, mely minden gombás betegségre egyaránt hatással van, legjobb, ha különböző készítményeket időközönként felváltva alkalmazunk (szerrotáció). A kémiai védekezések alkalmával, a levelek viaszossága miatt a nagyobb hatékonyság érdekében nedvesítőszer használata ajánlott.
Mik a babérmeggy legjelentősebb kártevői?
A rovarok közül leggyakrabban a vincellér bogár kifejlett alakjai, vagyis imágói okozhatnak problémát a babérmeggyek levelén. A vincellérbogár egy sok tápnövényű kártevő, melynek lárvái gyökereken fejlődnek ki, főként azonban a lucerna és vöröshere gyökereit részesítik előnyben. Az imágók többek között a borsó, bab, lencse, bükköny, mák, a szőlő, alma, az őszibarack, a ribiszke, és a szamóca leveleit egyaránt megrághatja. A kifejlett állat a növények levelein táplálkozása által szabálytalan megjelenésű karéjozó rágást folytat, de egyes esetekben lyuggatást is megfigyelhetünk. Egyedeit ritkán látni, hiszen éjjel és hajnalban aktívak, jelenlétüket ezáltal csak az okozott kártétel jelzi. Általában 1-2 hét időtartamáig folytatják csak érési táplálkozásukat hazánkban. A vincellérbogár kétéves fejlődése miatt minden második évben lehet erősebb imágórajzás. A bogarak ellen sajnos hatásos készítmény nem létezik, a lárvák ellen biológiai talajfertőtlenítő készítmények állnak rendelkezésre.
A csigák szintén a sok tápnövényű kártevők közé tartoznak. A kertészeti növények közül a legkülönbözőbb zöldségféléken és dísznövényeken is károsíthatnak. A megtámadott növény levelein kezdetben csak az érközi levélrészeket hámozgatja, majd átrágja a leveleket. A károsítás könnyen felismerhető a tejfehér, nem átlátszó, gyöngyházfényű nyálkacsík jelenlétéről. Kivédésére számtalan módszer kipróbálásra került már, ahány kerttulajdonos, annyiféle sikeres és kevésbé bevált technika ismeretes. A csiga útvonalának leszórása hamuval, tojáshéjjal, kávézaccal vagy műtrágyával általános elterjedt eljárás, akárcsak a talajba a növények köré leásott konzervdobozok, melyekbe sört töltve okozható a csigák fulladása. A csigák kézzel való összegyűjtése is a lehetőségek között szerepel, de ezt érdemes a reggeli órákban, vagy estefelé végezni, esetleg csapadékos időjárás esetében napközben, hiszen egyedei ilyenkor aktívabbak.
Milyen problémák léphetnek még fel a babérmeggy nevelése során?
A babérmeggynek, mint minden más növényfajnak egyaránt, élettevékenységei folytatásához tápanyagokra is szüksége van. Ezek közül a hiánytüneteket mutató növényeket érdemes lombtrágyával kezelni a gyors eredmény érdekében, azonban ez nem helyettesíti az ősszel és tavasszal kijuttatott szerves, vagy műtrágyák hatékonyságát. Gyakori problémaként jelentkezi ugyanis a babérmeggyek esetében a lombozat sárgulása, barnulása, majd pedig lehullása. Az ezzel kapcsolatos kutatások és tapasztalatok alapján megállapították, hogy e betegségtípus nem kórokozó eredetű, hanem alapvetően kezelési és gondozási problémának tekinthető. Ez a nem megfelelő talajadottságokra, öntözési rendellenességekre és tápanyaghiányra (vas, magnézium, nitrogén és kálium a leggyakoribb) vezethető vissza. A levélcsúcs barnulása továbbá a fagykárt szenvedett növényeken megjelenő jellegzetes tünet is lehet, valamint a téli időszakban nem elegendő csapadékot kapott növények kiszáradását is jelentheti, ugyanis az örökzöldeknek a téli időszak aszályos periódusaiban szüksége van a vízpótlásra.
