A régi falusi kerteket a 80’as évektől felváltotta a gyep-tuja ökosivatag, a zöldséget-gyümölcsöt pedig a parasztasszonyok is a hipermarketből vásárolták meg. Ez valami elképesztő dolgokig vezetett. Mivel az emberek a kertet a lakás egy újabb helyiségeként kezelték, ezért a gyep átvette a szőnyeg szerepét, a tuja pedig a tapétáét. Már nem növényként gondoltak rájuk, hanem texturaként. Elképesztő mennyiségű vegyszert szórtak gondolkodás nélkül mindkettőre. ölték a gombákat, a rovarokat és a gyomokat, csak hogy minél egységesebb monokultúrákat hozzanak létre. Az egyre környezettudatosabb gondolkodás előtérbe helyezte az olyan problémákat, mint a glifozát gyomirtók megjelenése a vérben, és a méhek pusztulása a rovarölő szerektől. Arról azonban nem sokat beszélnek, hogy mi, otthon ma is milyen mérgekkel terheljük saját magunkat, családunkat és állatainkat. Ki gondolná például, hogy a gazdaboltban kapható egyszerű gyomirtó permetszer, amivel minden kertépítő gondosan lefújja füvesítés előtt a területet, a háziasszony pedig a gyomosodó viacolor járdát, ugyanaz, mint amiről szólnak a hírek, hogy betiltják számos országban? Nem szól senki, hogy felszívódik a bőrön, miközben dolgozunk vele és valószínűleg köze van jó néhány mostanában gyakorivá váló betegség kialakulásában.
A megoldás nem az, hogy más vegyi anyagokat keresünk, hanem hogy változtatunk a szemléletünkön. Kezdjük el csodálni a biológiai sokféleséget! A változatosság gyönyörködtesse a szemet, induljunk el a természetes kertek felé. Ezekbe lehet aztán ehető növényeket csempészni, így jutunk el a permakultúrás kertekhez. Amikor ráérzünk a saját termesztésű zöldségek-gyümölcsök fantasztikus ízére, akkor elkezdhetünk olyan intenzívebb kultúrákkal foglalkozni, mint például a magaságyás, a támrendszeres veteményes, kisebb gyümölcsös. Hova jutunk el végül? A régi falusi kertekhez…
A biológiai növényvédelem pedig segít elhagyni azokat a mérgeket, amelyekről sokan azt állítják, hogy nélkülük nem lehet növényeket termeszteni.
Nyár végére kezdenek fáradni a növények. Jó részük már túl van a terméscsúcson. Ilyenkor nagyon fontos a tápanyag utánpótlás. Legjobb a komposzt és a komposztált szerves trágyák. Biokertben soha ne használjunk műtrágyákat, mert tökre teszik a talajt és rontják a növények természetes ellenálló képességét. A gyümölcsfákon már láthatók a leggyakoribb gombás betegségek. Legmakacsabb talán a szinte mindenen megtalálható monília. Ez elsősorban termésrothadást okoz, de például meggynél és kajszinál ágelhalásos formája a legveszélyesebb. A cseresznyék és meggyek blumeriellás betegsége idő előtt lombhullást okozhat, míg a szőlő peronoszpórája az egész termést elviheti. Mindezek ellen ma már léteznek biológiai élő készítmények, például gombaölő gombák. Érdemes elmélyedni a biológiai növényvédelem témájában annak, aki sok bio zöldséget-gyümölcsöt szeretne szüretelni. A paradicsomokat ma már védelem nélkül augusztusban biztosan elviszi egy csúnya rothadásos betegség a paradicsomvész, az uborkát pedig a peronoszpóra, ha azonban megkapják a szükséges természetes tápanyagokat és a megfelelő gombaölő gombát, akkor egészen ősz végéig kitarthat a termésbőség a biokiskertben. Az éghajlatváltozással hazánkba került új kártevők ellen is van ma már olyan bio növényi permetszer, amellyel hatékonyan lehet felvenni a harcot. A poloskák, kabócák ma már bio szerekkel is kordában tarthatók.
Léteznek például olyan betelepíthető petefürkészek, amelyek csökkentik a kártevők egyedszámát.
Ahonnan kikerül valami a veteményesből, ott soha ne hagyjunk üresjáratot, mert ha nem mi akkor a természet biztosan betölti az üres helyet. Vessünk, palántázzunk folyamatosan, a talajt pedig takarjuk mulccsal, hogy ne a gyomlálással menjen el a kertészkedésre szánt idő.
Székely Gyöngyvér
biogazdálkodási tanácsadó
BioGazdabolt
