„Szép a Göcsej, hepe-hupás földje,Drága annak minden kicsi göröngye”
Végigszáguldunk az M7-esen, ősz vége fele már kevesen sietnek a Balatonra, hogy hirtelen északnak fordulva érjük el a kis zalai falut, Petrikeresztúrt. Az ősz már megfestette a fák lombkoronáját, piros- sárga-zöld ruhában pompáznak az erdők, a szőlőtőkék ráncos levelei megadták magukat az esti fagyoknak. A falutól 2km-re kanyarodik fel az út a Patóhegyre, ahol hat hangulatos apartmanházzá alakított egykori borospince s meleg fogadtatás vár minket, a hamuban sült pogácsa helyett most vörös és fehér házi borral kedveskednek a gazdák. Szállásunk a szerelem színébe öltöztetett Udvarházban lesz, amely közvetlenül a Macskásház és az Almafás ház után következik a szőlőhegyen.
Tiszta romantika
A rusztikus apartman házban a pirosé a főszerep, két hálóval, nagy előtérrel, két cserépkályhával és egy hidromasszázs kabinnal felszerelve. A piros a bútorokon, a berendezési tárgyakon, a csempén, a konyhai eszközökön, még az ágyneműn és a függönyökön is visszaköszön, kellemes összhangot és meghittséget teremtve az egykori présházban. Valamennyi helyiségben aprólékosan odafigyeltek minden részletre, a jól felszerelt konyhában a kiskanáltól kezdve a tisztítószerig minden megtalálható, a csinos és makulátlanul tiszta fürdőszoba is a luxus érzését kelti a vendégekben. A hálószobákat a kellemes faborítás és a fenyőfabútorok meleggé és barátságossá teszik, a tekintélyes méretű ágyban mindenkire édes álom köszönt.
Ahogy az éjszaka leszállt az őszi csípős hideg is megérkezett, azonban a cserépkályhákban már ropog a tűz és árad belőlük a meleg. A lefojtott tűz még késő éjjelig pislákol, melegét egészen reggelig tartották a falak.
A stressz levezetésének egyik nagyszerű módja, hogy elmerülünk a vidéki élet rejtelmeiben. Este házigazdáink szalonnasütést szerveztek a vendégeknek a hátsó kertben felállított nyári konyhában, melynek hagyományos módon megépített kemencéjében sütni, főzni és füstölni is lehet. Már idejét sem tudom, mikor sütöttem utoljára szalonnát, egyáltalán mikor mertem utoljára ilyen zsíros készítményt megenni…Csak később vettem észre, hogy az udvaron egy kis mesterséges tavat is építettek a háziak, amely a még mindig zöldellő vízinövények miatt már nem is tűnt olyan mesterségesnek. A nyári konyha mögött pedig hosszúra nyúlt rét visz le az erdőkig, ahonnan egészen a grillteraszig felszűrődött az erdei élet hangja.
Friss levegő és nyugalom
Másnap túrázhattunk volna a környék meseszép erdőiben aranyló leveleket vagy gombát gyűjtve, itt vezet ugyanis az országos kéktúra útvonal, amely gyalogosan és kerékpárral is bejárható, de mi inkább városlátogatásra indultunk. Felfedeztük és bejártuk Zalaegerszeg látnivalóit.
Este falusi traktára készülődnek a háziak, míg mi a városban múlattuk az időt, a kemence egész nap dolgozott, estére már odabenn sistereg a fűszeres oldalas, a tejfeles-kapros kenyérlángos, a ropogós házi rétes, diós, almás-mákos, túrós. Előkerül a házi bor is, most patóhegyi fehér delevári, kertben szedett gombától illatozik a tűzhelyen rotyogó gombaszósz, házi csalamádé nagy tálban, minden együtt ízletes csendélet.
Kedélyes beszélgetés bontakozik ki az asztal körül, a finom ételek és a jó házi bor megoldják a nyelvet, még az esti hűs levegő sem zavarja be az embereket a házba. Megtudjuk, hogy nemrég még szarvasbőgés verte fel itt a csendet, nyáron pedig békák énekétől hangos a kert. A helyiséget egyébként télen zárttá teszik, hogy fűthető legyen, így még a téli csikorgó hidegben, hóesés közben is élvezhetjük a duruzsoló kemence és a végeláthatatlan havas táj nyújtotta örömöket.
Így hagytuk, hadd múljon az idő a civilizációtól távol, a vadregényes Zalai dombok között.
