Praktikák
Cipőink élettartamát meghosszabbíthatjuk, ha nem hordjuk állandóan, hagyjuk pihenni, és lehetőleg kisámfázva vagy újságpapírral kitömve tároljuk. Így megőrzik a formájukat, felső részük nem ráncosodik meg.
Tisztításukkor először a nagyobb szennyeződéseket távolítsuk el sárkefével.
A bőrcipőt rendszeresen kenjük cipőkrémmel, táplálja a bőrt. Nyáron a téli lábbeliket is érdemes egyszer-egyszer elővenni és bőrápolóval áttörölgetni. Terpentines majd glicerines ruhával is ápolhatjuk a lábbeliket, száradás után pedig puha ronggyal törölgessük át. Szép fénye lesz és a bőrt is megpuhítjuk.
Világos színű cipőknél a különböző eredetű foltokat eltüntethetjük benzinbe mártott ruhával; a foltot dörzsölhetjük banánhéj belsejével is, ezután krémezzük be a bőrt.
A lakkcipő újra fényes lesz, eltűnnek róla az eső- és sárfoltok, ha tejjel vagy citromlébe mártott ruhával töröljük át – a lakktáskákat is ápolhatjuk így.
Az antilopcipő a használat során hamar szennyeződik vagy kifényesedik. A megoldás egyszerű: finom csiszolópapírral óvatosan bolyhozzuk ki.
Víztaszítóvá válik a cipő bőre, ha átitatjuk vazelinnel. Várjunk több órát, amíg a vazelint beszívja a bőr, végül puha ruhával töröljük át a cipőt.
A vizes, átázott cipőt újságpapírral tömjük ki, a sarkainál fogva akasszuk fel. Ezután érdemes a vazelines kezelést is elvégezni. A nedves bőrcipőt soha ne szárítsuk radiátoron, vagy más hőforráshoz közel, mert a bőr elveszti természetes zsírtartalmát, megkeményedik és kirepedezik.
Ha a cipőfelsőrész megkeményedett, törölgessük át petróleumba mártott ruhával, majd lehetőleg a szabadban – vagy levegős helyen – szárítsuk meg. (Vigyázat, a petróleum tűzveszélyes!)
Régi praktika: a csúszós cipőtalpat dörzsöljük be nyers burgonyával, kevésbé fog csúszni. Durvább csiszolópapírral bolyhozhatjuk is a talpat – főleg alkalmi gyerekcipőknél érdemes erre figyelni.
A csizma felső része sokáig megőrzi rugalmasságát, ha rendszeresen áttöröljük langyos tejbe mártott ruhával.
Kreatív megoldások
Forrás: Életszépítők
