Akinek a vegyszermentes hobbikertjében terem valamennyi zöldség-gyümölcs, annak azt javasolom, hogy közvetlenül a szedés után amennyit csak lehet, nyersen fogyasszon el. A salátába keveréssel, vagy zöld lében tudunk a legtöbb élő növényi enzimet a szervezetbe juttatni, amelynek nagyon komoly egészségmegőrző hatása van. A szedés után 15 perccel elkezd leállni a növényi enzimek működése, így aktív hatásuk jelentősen csökken. A tiszta növényi tápanyagok a tartósítás során legkevésbé a fagyasztás és kíméletes aszalás során károsodnak. Ahol több terméssel számolhatunk, ott belekóstolhatunk a lekvár-, szörp-, vagy akár lecsófőzésbe is, de a savanyítás is érdekes dolog lehet.
Az öntözést ne hanyagoljuk el, de tegyük okosan, takarékosan. Minél közelebb öntözzünk a talajhoz! Legjobbak a felszínen futó csepegtető csövek, vagy talajban öntöző szivárgó csövek. Akinek nincs ilyen, az egy egyszerű locsolótömlővel is dolgozhat úgy, hogy leteszi a végét a talajra és ott húzza. Nem jó, ha nedvesítjük a növény föld feletti részét, mert sok gombás betegség így jut fel rá. Rendkívül fontos a talaj takarása, amely nagyon víztakarékos módszer és megakadályozza a gyomok növekedését is. Legjobb erre a saját kertünkben levágott fű, melyet a szabad talajfelszínekre 3-5 cm vastagságban terítsünk.
Nagy kedvenc ilyenkor a paradicsom, amely már a legkisebb balkonokon is helyet kap. Hihetetlen szín-, és formavilág jellemzi. Eddig komoly gondot okozott a paradicsomvésznek nevezett fitoftórás gombabetegség, amely a terméscsúcs idején gyakran néhány nap alatt elvitte a kiskertek összes paradicsomát. Ma már biotermesztésben is tökéletes védelmet nyújt egy élő polyversum gomba, amely láthatatlan fóliaként bevonja a növényeket és megvédi szinte minden nyári gombás betegségtől. Ilyenkor érdemes kezelni az egész kertet, mert a zöldségeket, gyümölcsöket, dísznövényeket és gyepet támadó gombákat is természetes módon távol tartja.
Aki körülnéz a kertjében, az hamar észreveszi, hogy évről évre többféle poloskával és kabócával találkozik. Sajnálatos módon az éghajlatváltozással és a globalizációval egyre növekszik ezeknek a fajoknak a száma, a kártétele és a populációja. Az olyan hideg telek, mint az idei kissé megtizedelik őket, de hosszú távon inkább a nagyobb elterjedésük várható. A vegyszeres növényvédelem rendelkezik olyan anyagokkal, amelyek megölik a kártevőket, sajnos azonban ezek nagyon mérgezőek emberre-állatra egyaránt. Az egész ország fertőzött károsító kabócákkal és poloskákkal, így a védekezés nem könnyű. Ökológiai módszerek közül a mindent beborító amerikai fehér lepkekabócák ellen szappanos lemosással érhetünk el legolcsóbban eredményt. Sima szappant oldjunk fel vízben és jó bőven permetezzük a növényeket borító fehér anyagra. A biológiai növényvédelemben használt Neem fa kivonata képes el is pusztítani őket, de sokkal jobb hatásfokot nem produkál, mert a környezetünkből hamarosan úgyis berepülnek majd új egyedek.
Az afrikai zöld vándorpoloska is egyre több növényen pusztít már és sajnos ők nem csak esztétikai zavart okoznak, hanem szívogatásukkal akár teljesen tönkre tehetik például a paradicsomtermést. Ellenük kizárólag egy Neem fa kivonat használható biotermesztésben.
Érdemes megfigyelni a kertet és sok fényképet készíteni. Ezeket később fel lehet használni a további tervekhez. A biokertek folyamatosan fejlődnek, javul az ökológiai egyensúlyuk. Ahol állandóan nagyon beteg egy növény, ott el kell gondolkodni a búcsún és a tapasztalatok alapján keresni másik, biológiai módon védhető növényt. Jó megoldás lehet védőnövények ültetése, növénytársítás is, ehhez érdemes szaktanácsot kérni biokertészeinktől.
A nyár gyakran elhanyagolt, de nagyon fontos feladata a komposzt készítése, amellyel a kertünket tökéletesen elláthatjuk tápanyagokkal. A jó komposztba érdemes keverni szerves trágyát, ásványi trágyát és bakteriális oltóanyagot. Ha ez a négy együtt van, akkor semmi mást nem kell tennünk a talajjal, mint ősszel, vagy tavasszal beásni ezt a „csodát”.
A következő időszak legfontosabb teendői az augusztusi szamócatelepítés és a szeptemberi gyeptelepítés.
Szamócánál el kell dönteni, hogy folyton termőt, vagy egyszer termőt ültetünk. A folyton termő fajták íze, mennyisége, mérete elmarad a hagyományos fajtáktól és állandó munkát kívánnak. Én kisebb mennyiségben javaslom az ültetésüket és mindenképpen valamilyen termesztő berendezésbe, például „eperpiramisba”. Egy jó eperdzsem készítéséhez válasszunk inkább egy bőtermő tavaszi fajtát és ültessük ágyásba, szalmatakarással.
A monokultúrás, öntözött, intenzíven nyírt pázsitok nem tartoznak a biokert elemi közé, de ma már biológiai növényvédelemmel kezelhetők. Az ökológiai gyepek inkább virágos rétek, melyeket nem öntözünk állandó jelleggel és évente csak 3-6-szor kaszálunk. Arra szolgálnak, hogy takarják, kezeljék a talajt például a gyümölcsösök alatt, vagy másra nem használt területeken.
