Az alkotás és a kreatív tevékenységek egész életemben elkísértek. Hobbiként indult a kisbútorkészítés, de most már, köszönhetően az egyre bővülő vevői körömnek, ez a fő munkám.
Rusztikus kis mesebútoraimat kezdetben egyszerű magyar parasztbútorok és falitékák inspirálták. Aztán fokozatosan megjelentek alkotásaimban az ipari kiegészítők, a rozsdás fémek. Készítettem egyedi lámpákat is. Próbálok mindent koros, ódon fából készíteni, régi szögeket, vasakat, kiegészítőket használok – az újrahasznosítás kiemelt szempont számomra.
Ezek a szekrények kétféleképpen születnek. Egyrészt valami érdekes köré építem a bútorokat, mintegy más környezetbe vagy funkcióba helyezve akár retro kisszekrényeket is. Ha szert tudok tenni valami érdekes, szép tárgyra, amit fel tudok használni, előfordul hogy e tárgy, mint központi elem, köré építem fel az egész koncepciót. Használtam már régi rozsdás fémvályút, vasalótalpat, kottatartót, zongorapedált, parasztóra előlapot, régi guzsalyszárat, fateknőt, sámlit, kályhaajtókat, sparheltlábakat, stb.
A másik út az, amikor egy kép felvillan, látomásként, és megpróbálom megvalósítani. Mindkét esetben nagyon fontos szerepet játszik az improvizáció. Soha nem tervezem pontosan előre, hogy mit fogok készíteni, mi lesz a végeredmény. Az alkotás során folyamatosan képződik.
Mindkét esetben szeretek egymáshoz látszólag nem illő dolgokat kombinálni, egyedi és különleges díszítéseket használni, a mostanában divatos türkízkék árnyalataival színezni. Szeretem a kopott festett felületeket, ha éppen nincs ilyen anyagom, magam is antikolok.
Néhányszor előfordul, hogy egy már meglévő tárgyat hoznak hozzám, hogy alakítsam át vagy újítsam fel a saját számíze szerint, olyan „Tomitékásra”. Így készítettem például egy retro alumínium ebédhordóból asztali lámpát.
Vevőim és megrendelőim nagy része olyan hölgy, aki nyitott az egyedire, az izgalmasra, a különlegesre. Egyrészt a rusztikus, kicsit mesés vonal, amit nagyon szeretnek, másrészt pedig egy adott tárgy új funkcióba való helyezése, újrafelhasználása az, ami lázba hozza őket. 🙂
A legfontosabb a munkámban, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Megtaláltam az alkotásnak és a kreativitásnak azt a formáját, amiben úgy érzem, hogy sikeres és önmagam lehetek, és minden napot élvezettel kezdek el.
Lehet környezettudatosnak is nevezni akár, hogy enyészetnek ítélt dolgokat hasznosítok újra, de a fő szempont mégsem ez, hanem az alkotásban rejlő izgalom, kaland és kreativitás.
