Nevét állítólag Dél-Franciaországban kapta. A néphiedelem szerint virágai Krisztus vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a júdáspénzt jelképezik. Magassága az élőhelyétől függően változhat, 10 méter magasra is képes megnőni. Levelei vese formájúak, gyakran többtörzsű. Pillangós virágai április-május hónapban, a levélbontást megelőzően virágoznak, az idősebb fákon a fatörzsön is megjelennek. Barna, lapos hüvelytermése 5-15 centi hosszú, ősztől tavaszig a fán maradnak. A száraz hüvelytermésről április közepétől május végéig szaporítható.




A talajt vetés előtt 25-30 centi mélyen érdemes átforgatni. A hüvelytermést nyissuk szét vagy törjük darabokra, a magokat szedjük ki belőle. Magja forrázás után csírázik igazán jól: a maghéjat tegyük egy kis vászontasakba, egy edényben forraljunk vizet, és a hüvelytermést tegyük a szűrőbe. Ne érjen bele a forró vízbe! Fedjük le, 5-10 percig hagyjuk a gőzben. Ha a víz langyos, a vízben is áztathatjuk kis ideig, amíg meg nem duzzad. Ezután rögtön kiültethető az előkészített talajba. Öntözzük naponta, hogy a talaj ne száradjon ki – ha a mag napsütötte helyre kerül, ültetés előtt keverjünk a földbe homokot és takarjuk le komposzttal.




Gyorsan növő fa. A napos, meleg fekvést kedveli, jó vízelvezetésű talajt igényel. Nem bírja a nehéz agyagos földet. Szárazságtűrő növény, de a facsemetéket nyáron naponta öntözni kell. A fiatal fa fagyérzékeny, ezért az átteleltetését is meg kell oldani. A facsemeték átültethetők, de az idősebb növény általában megsínyli a helyváltoztatást, ezért érdemes átgondolni, hova kerül. Kártevők ritkán támadják meg. Koronaformája metszéssel jól alakítható. A metszéssel történő fanevelést szaknyelven alakfának hívják – erre a júdásfa kifejezetten alkalmas.


Forrás: Életszépítők