Az épületek hőveszteségének kb. 30-40 százalékáért a falak a „felelősek”. Egy jól méretezett hőszigeteléssel ennek akár 90 százalékát is megtakaríthatjuk, ami az egész épületre vetítve kb. 30 százalékos megtakarítást jelent.
A megtérülési időt a jelen gazdasági helyzet bizonytalansága mellett nem is olyan egyszerű pontosan kiszámolni, de az energiahordozók árának folyamatos emelkedése mellett biztosak lehetünk abban, hogy a hőszigetelésre fordított pénz egyre gyorsabban fog megtérülni. A számításnál azt is figyelembe kell venni, hogy a hőszigetelés – miután „visszahozta az árát”, folyamatosan nekünk dolgozik, hiszen a rezsiköltségeink egy jóval alacsonyabb szinten maradnak ezután is.
A homlokzatra – azaz a külső oldalra – elhelyezett hőszigetelés további előnye, hogy télen a falak belső felületi hőmérséklete magasabb lesz, ezáltal nő a beltéri komfortérzet, megszűnik a „húzó” hideg hatása. A külső oldali hőszigetelés megvédi a falszerkezetet, csökkenti annak hőmozgását és az ebből adódó hőmozgásokat – ezáltal növeli az épület élettartamát.
Hőszigeteléssel sokkal jobban ki tudjuk használni a falazatok hőtároló képességét és amellett, hogy növeljük az ingatlanunk értékét még a környezetet is szebbé tehetjük igényes homlokzati színek választásával.
A homlokzatok hőszigetelésénél a legfontosabb szabály, hogy csak minősített anyagokat és komplett rendszereket építsünk be – csak így kaphatunk gyártói rendszergaranciát! A gyártók által szállított komplett rendszerek minősítésében szereplő valamennyi paraméter (hőszigetelő képesség, páratechnikai tulajdonságok, mechanikai ellenállás stb.) csak a rendszerengedélyben szereplő anyagokra vonatkozik!
Nem elhanyagolható szempont a pontos méretezés sem, hiszen a túl vékony szigetelés ugyanúgy hibás választás, mint az indokolatlanul vastag. Azt sem árt tudni, hogy a hibás, azaz nem előírásszerű kivitelezés nemcsak esztétikailag hagy kívánnivalókat maga után, hanem a hőszigetelés hatékonyságát is veszélyezteti.
Az utólagos homlokzati hőszigetelésekkel kapcsolatos tapasztalatok
Sajnálatos tapasztalat, hogy a gondosan megtervezett és drága pénzért elkészített homlokzati hőszigetelés nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, foltos lesz, reped, nem eredményez az előzetes számításoknak megfelelő megtakarítást – vagy egészen szélsőséges esetekben egy nagyobb projekt átadás-átvételi folyamatában bizonyos részeket akár vissza is bontathat a hatóság.
Ezeknek a hibáknak a túlnyomó része három fő okra vezethető vissza:
1. Anyagválasztás – rendszerszemlélet
A leggyakoribb hibák egyike, amikor – a költségek csökkentésének céljából – nem egy minősített, komplett rendszer kerül beépítésre, hanem a különféle rendszerelemeket különféle gyártóktól „válogatják össze”. Már több, mint tíz éve – az uniós szabályozással összhangban – a homlokzati hőszigetelő rendszerek építési készletnek minősülnek. Csak így hozhatók forgalomba, csak így építhetők be. A rendszergarancia elmaradása ebben az esetben azt jelenti, hogy bármilyen anyaggal kapcsolatos, vagy anyagra visszavezethető kérdés vagy reklamáció esetén nincs kihez fordulnunk, hiszen a hőszigetelésnek nincsen „gazdája” a gyártói oldalon. A másik komoly probléma az, hogy az „összeválogatott” rendszerek esetében semmiféle minősített vagy méréssel igazolt műszaki jellemző nincs a birtokunkban.
2. Kivitelezési hibák
A hőszigetelő rendszerek szakszerű felhordása nem mondható egy nagyon komoly tapasztalatot és szaktudást igénylő munkafolyamatnak, de van néhány alapvető szabály, melyek ismerete és betartása elengedhetetlen a megfelelő eredmény eléréséhez.
A legfontosabb tudnivalókat ma már nem csak az egyes gyártók útmutatói, hanem a Magyar Építőkémia- és Vakolatszövetség (MÉVSZ) által kiadott közös irányelvek is tartalmazzák. A hőszigetelés megfelelő működése szempontjából a legfontosabb a lapok ragasztására és rögzítésére, az üvegszövet helyes beágyazására és a csomópontok kialakítására vonatkozó előírások.
Legalább ennyire fontos a megfelelő időjárási körülmények betartása. A ragasztók és vakolatok kötése ugyanis egy bizonyos hőmérséklet alatt (leggyakrabban + 50C) jelentősen lelassul, nagy páratartalom esetén le is állhat. A kötés ugyanis a fölösleges víz leadásával együtt történik meg, ha ez nem lehetséges, akkor a kötés ideje akár hetekre is nyúlhat (a megfelelő körülmények közti egy-két nap helyett). Fontos tudni, hogy az előírt hőmérsékleti minimum nem csak a levegőre, hanem az alapfelületre és a felhordott anyagra is vonatkozik! Amíg azonban az anyag nem köt meg, addig „védtelen” az időjárással szemben. Különösen látványos károkat tud okozni a még meg nem kötött színezővakolatokon a páralecsapódás és az eső.
A gyártó által előírt várakozási idők olyan tapasztalati értékek, melyek kivárása mindenképpen szükséges akkor, mikor egy ragasztó-, habarcs-, vagy tapaszrétegre újabb rétegeket hordanak fel. A várakozási idő alatt az első rétegben lévő víz kiszárad. Ez nagyon fontos, mert ha ezt a vizet (mely elsősorban a kötéshez és a jó bedolgozhatóság elérése érdekében van jelen) nem hagyjuk kiszáradni, hanem egy újabb réteg felhordásával bezárjuk, ez előbb-utóbb megbosszulja magát. A bezárt nedvesség valamilyen módon úgyis utat fog találni magának a külső tér felé – nem kis károkat okozva ezzel. A várakozási idők betartása különösen fontos a felületerősítő tapaszrétegnél és a vékonyvakolat alapozója esetében.
3. Tűzvédelmi kérdések
A hazai tűzvédelmi előírások úgy rendelkeznek, hogy a homlokzati hőszigetelő rendszereknek – a családi házak nagy részét leszámítva – érvényes homlokzati tűzterjedés vizsgálattal kell rendelkezniük. A bevizsgált rendszerek Nemzeti Műszaki Értékelése (NMÉ) pontosan meghatározza, hogy mely rendszerelemekből, hogyan és milyen csomóponti kialakítással felel meg a hőszigetelés a követelményeknek. Ezek ismerete már a tervezés fázisában is különösen fontos, mert a tűzvédelmileg nem megfelelő kialakítások és hibák utólag már nem javíthatók – ami az átadás-átvétel fázisában nagyon komoly problémákat okozhat.
Az előírásoknak és az NMÉ-nek megfelelő kialakítás esetén mind a polisztirol-, mind a kőzetgyapot hőszigetelő rendszerek megfelelnek a 45 perces homlokzati tűzterjedési követelménynek.
A cikk írója: Kékesy Péter, a Baumit Kft. alkalmazástechnikai vezetője
