Ugyanis ha a szorgalmas rovargyűjtögetőt a kezdeti kertlátogatásai során nem utasítjuk ki azonnal a kertünkből, teljesen fel fogja szántani a kertünket alulról és olyan kiterjedt járatrendszert hoz létre, ami ott fog hosszú időn át létezni a kertünk alatt szemünktől elrejtve. Ez olyan tulajdonképpen mintha a házunk kapuját tárva nyitva tartanánk évekig, hogy bárki bármikor besétálhasson rajta, amikor mi nem látjuk.
A kis fekete bundásnak a napi táplálékáért jól meg kell dolgoznia és egy terülj asztalka forrásáról nem fog egykönnyen lemondani. Egy öntözött kertben pedig igen szép kövér falatokra tud szert tenni, és ennek ellenkezőjéről nehezen lehet meggyőzni.
Az első földkupacok megjelenése a kertünkben nagy felháborodást kelt bennünk, de sokan ezt nem veszik eléggé komolyan. Nem veszik intő jelnek, hogy valami megváltozott a talajéletben.
Mi történik a talajban, hogy a vakond éléskamrájává változik a kertünk?
A gondozott kertek olyan oázist képviselnek a talaj ökoszisztémájában ahol pezsgő talajélet alakul ki. Minden, a talajban élő lény wellness szállodaként élvezi a szolgáltatásainkat, mert öntözünk és tápanyagozunk. A gazdag táplálékforrásnak köszönhetően felgyorsul a fejlődésük és szép kövér vakond csemegévé fejlődnek.
Ezt a vakond is tudja. Ezt minden vakond tudja. Amikor öntözés alá teszünk olyan területeket füvesítés kapcsán, amelyeket egy természetes környezetből ragadtunk ki, az felhívás a keringőre. Az garancia arra, hogy két – három nap múlva az környék összes vakondja ott fog a kertben turkálni.
Vagyis ha meg akarjuk védeni a kertünket a vakondtól, akkor előre védekezzünk, vagy a túrások megkezdésekor azonnal reagálnunk kell a jelenlétére. Például a túrás alatt lévő lyukba slagból vízzel telenyomhatjuk a járatát. Majd a legrövidebb időn belül kitaláljuk a stratégiát (módszert) a támadás visszaverésére. Legyen az bio vagy nem bio módszer, de határozottan foglalkozni kell a jelenlétével és nem elodázni a védekezést.
A vakondhálóról nekem van egy sajátságos véleményem, ami sok kertépítőnél kiüti a biztosítékot, de ettől függetlenül még most is azt gondolom, hogy nekem van igazam.
Bevett szokás, hogy csak leterítik a gyepszőnyeg alá a hálót, és ha minden jól megy, akkor nem is lesz, ami feltúrná az alját. Amennyiben mégsem sikertörténet lesz a gyepesítésből, akkor a vakondháló ellenére vígan ássa a kis földtúró járatait és vígan hordja ki a földet a háló alól a kert szélére, ahol nincs háló.
Tulajdonképpen nagy területek megvédésére nem alkalmazható hatalmas anyagi ráfordítás nélkül a vakondháló. Tapasztalataim alapján sokkal inkább a biológiai védekezésben látom a megoldást. Amikor olyan védelmi rendszert üzemeltetünk a kertben, ami riasztóként működik, mint a vakondűző Horto Bio.
Új füvesítéskor szinte kötelező a Horto Bio talajba forgatása, mert szerves tápanyag feltöltés mellett a távoltartó hatást is megvalósítja. Sokkal egyszerűbb védekezni például a lótücsok (lóbogár) ellen ezzel a távoltartó módszerrel, amíg nem garázdálkodik a gyepben, mint utólag kezelésekkel védekezni és küzdeni a meglévő területek biztonságáért.
Amennyiben a vakond eleségétől mentesítjük a kertet, kicsi a valószínűsége a vakond megjelenésének is.
Ilyen a finom falatot jelent a pajor is, ami a cserebogár lárvája. A cserebogárnak minden évben van rajzása, azt nem tudjuk megakadályozni. És azt sem, hogy a gondozott kerteteket elkerülje. Ezért a pajor kártételére, a gyep gyökérrágására is oda kell figyelnünk nemcsak a vakond jelenlétére.
Persze a gilisztával sem tudunk mit kezdeni, ami a talajban él, mert étlapján szerepel a kis állatnak az is, de a Horto Bio rendszeres kijuttatásával ellehet tántorítani a kis vakondot a kertlátogatástól.
És ha azt megerősítjük még kis Ricinus védelemmel a betörési vonalakon, szinte tökéletes védelemben tudjuk tartani a kertünket.
Ezt a módszert már több mint három éve alkalmazom és ajánlom minden kertbarátomnak, aki a szabad idejét nem állandóan bosszankodással akarja tölteni a kertben, hanem boldogan használja kertjét arra, ami éppen neki jólesik.
Molnár Gábor Éva, a füvesasszony
