A négylevelű lóhere régóta a szerencse szimbóluma, bár a babona szerint csak akkor élvezhetjük Fortuna kegyeit, ha a növényre természetes élőhelyén véletlenül találunk rá. Minden leveléhez más-más jelentést társítanak: az első a reményt, a második a hitet, a harmadik a szerelmet, a negyedik pedig a szerencsét jelképezi.
Szobanövényként egész évben nevelhető a szerencseherének vagy lóherevirágnak is nevezett madársóska, ami nagyon hasonlít a négylevelű lóheréhez, de nem állnak egymással rokonságban.
Az Oxalis tetraphylla őshazája Mexikó, a szubtrópusi szavannák jellegzetes növénye. Szilveszter, Újév táján fellelhető a nagyobb üzletekben, virágboltokban, kertészetekben.
A négylevelű madársóska 8-15 cm magas, párnás növény, tőlevelekkel, gumószerű gyöktörzzsel. A lóhereszerű, szív alakú levelek összetettek, belső oldalukon foltosak, szív alakúak, a levelek közepe keresztet formáz. A növény látványosan reagál a külső körülményekre, ha nem kap napfényt, vagy elegendő fényt, a levelei bezáródnak. Ha megfelelő körülményeket biztosítunk számára, szép rózsaszín virágokat hoz általában nyár végén, ősz elején, melyekben hetekig gyönyörködhetünk. Ha a cserepes változatát megfelelően gondozzuk, terebélyes csokorrá fejlődik, akár a 30 centis magasságot is elérheti.
Gondozása
Világos helyre, hűvös környezetre és gondos öntözésre van szüksége. Ha a növény elvirágzik, a levélzet elszárad, nem szabad kidobni. Ilyenkor a növény csak nyugalmi állapotot vesz fel. Függesszük fel az öntözést, tegyük hűvös, árnyékos helyre, és pihentessük körülbelül három hónapig. Az új levelek megjelenésekor – általában kora tavasszal – tegyük világos napos helyre, és kezdjük el öntözni. Időnként ültessük nagyobb cserépbe, kora nyáron a szabadba is kiköltöztethető. Sziklakertben, balkonnövényként is mutatós. Ha szabadba kerül, vegyük figyelembe, hogy a tűző napot nem bírja, a félárnyékos helyet kedveli.
Forrás: Életszépítők
